Skip links

Stalter György

Kertek Berlin Neukölln

Fotó: Stalter György - Szöveg: Borbély László

Stalter György 2011-ben egy Moholy-Nagy ösztöndíj keretében Berlinben töltött 3 hónapot. Ez idő alatt készítette el Neukölln projektjét, valamint itt találta meg Loraberget, ahol virulnak a közösségi kertek. Kispénzű, a környék lakótelepein élő, többnyire nyugdíjasok bérlik generációk óta a parcellákat, és saját ízlésük szerint alakítják ki a lakókörnyezetüket. Az ekkor készített fotókból állt össze kiállításának anyaga, megidézve Neukölln és Loraberg sajátos hangulatát.

Azt gondoltam kiállításmegnyitóként esszét írok. Mi mást tehetnék, hiszen a megnyitó tárgya egy fotóesszé. Stalter György itt látható kiállítása ugyanis mindenben megfelel az esszé műfajának. Samuel Johnson meghatározásával élve: „Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás”, és ezt Hamvas Béla gondolataival kiegészítve: „…az esszében egyenlő mértékben fontos a látás emelkedettsége, a gondolat morális intaktsága, s az, hogy véleményei megegyezzenek a szép élet képeivel.”

Stalter Kertek című sorozata tehát szerintem fotóesszé. Szubkulturális mikrouniverzum. Részek és egész tökéletes egysége. A szemlélődő, voyeur fotográfus háromhónapos kalandja Berlin Neukölln városrészében. A kerítéseken, a kispolgári new wawe giccs frontális agymosásán átleső, az emberekkel barátkozó, optika-bizalmukat megnyerő, kiskertekbe zárt minisorsokat leleplező ízig-vérig fotóriporter lélekbányász fotósorozata.

Ezeket a képeket először nem külön-külön, hanem az egészből kell levezetni. A teljes sorozatot felfogva, értelmezve, elhelyezve, csócsálgatva juthatunk el igazán az egyes képek lényegéhez, a kertekbe zárt mikrosorsokhoz, ha úgy tetszik. Egyszercsak érteni kezdjük a kiskutya wilkommenjét, a műnő kacérságát, a csuklyás fiú mozdulatát, a kendőzetlenül megmutatott félmeztelen testeket, az igazi megmutatkozást a szemlélődő, sorsokat gyűjtő művész felé.

Mert Stalter egész pályafutása a szemlélődő, sorsgyűjtő művészé. Persze nem a fotóriporteri, dokumentarista értelemben, az csak egy technika, melyet tökéletesen ural, a kipipálandó feladat professzionális megoldása. Az ő igazi tudása az, hogy nem csak rálát, hanem belelát a dolgokba, képei vizuális értelmezési síkjain fellelhető minden, amit a fotografált helyekről, tárgyakról, emberekről tudni érdemes. Különleges érzéke van a kontextusba helyezéshez, ahhoz a különleges tudáshoz, amitől a teljesen hétköznapi, érdektelen dolgok, helyzetek egyszercsak jelentést, értelmet kapnak, és a pillanatnak története lesz.

Ez az alkatilag is rendkívül empatikus, a világot vizuális gondolatgömbökbe rendező, a részekből mindig egészet formáló művészi attitűdje újra és újra tettenérhető korábbi munkáiban, kezdve az ózdi sorozattal, folytatva csodálatos alkotó-párjával, Horváth M.Judittal készített Más Világ drámai anyagával, a mostani fotográfiákkal távolról, de közelről is rokon Józsefváros képekkel, vagy éppen a Gabiról készített akt-korpuszával. Fotóesszék lenyűgöző sorozata.

A neuköllni kertek, és Gyuri különleges művészetének megértéséhez érdemes a kert művészettörténeti toposzát is felelevíteni. A Voltaire-i „Művelgessük kertjeinket”, az ember azon örök igényéről szól, hogy megteremtse, gondozza, óvja saját fizikai és gondolati környezetét, saját intim zónáját kert méretűvé dagassza, azon belül próbálja megteremteni és megélni belső, csak rá jellemző harmóniáját. Hankiss Elemér szerint a „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal”. A kert elzár és óv, de egyben mutat is belőlünk a világ felé, komplex pszichoanalitikus személyiségrajz, mikrokultúra, a nyitottság és zártság együttes szimbóluma. A kertbe belépés mindenkori határátlépés, beavatkozás, vagy a kert őrzője szemszögéből beengedés, megnyilatkozás.

Stalter fotográfusi attitűdje, mindig a személyiség láthatatlan kertjeit kutatja, optikája az emberek egymással szemben épített kerítésein nyúlik át, és – Borges után szabadon – az elágazó ösvényeket keresi, az idő láthatatlan útvesztőjében. Legyünk őszinték magunkhoz, a neuköllni kertek kicsit a mi belső kertjeink is, és fogadjuk el megváltoztathatatlan tényként, Stalter Gyuri optikájával a mi belső kertünkbe is bármikor beleláthat.

A kiállítás jelenleg nem látogatható, de a veszélyhelyzet után az Artphoto Galériában megtekinthető.

A megnyitót az alábbi linken visszanézheti:
https://www.fotoklikk.eu/2020/03/11/stalter-gyorgy-kertek-berlin-neukolln-kiallitasmegnyito-felvetelrol/

BigPicture Magazine