Küzdelem a teljes életért
Date:
október 25, 2019
Medgyesi Milán képriportja
A világon maximum száz olyan ember él, akinek születési rendellenesség következtében nem fejlődött ki a keze és a lába. Kollinger Szabolcs közülük az egyik. 28 éves, születése óta Tetra Ameliás, vagyis négy végtaghiányos.
Dunapatajon született,
édesanyja azonban
otthagyta a kórházban.
Három évig nem volt fix otthona, állami gondozásban került egyik helyről a másikra. Amikor megjelent a Nők Lapjában, hogy családot keresnek neki, a cikket elolvasta egy negyvennyolc éves, kétgyerekes újságárusnő, aki szintén három végtaghiánnyal küzd. Ő vette magához, –
Szabolcs számára ma már ő az Édesanya.
Mi az a Tetra-amelia szindróma?
Egy nagyon ritka genetikai elváltozás, ami miatt a magzat feljődése bizonyos fázisokon nem megy keresztül, így a gyermek testi fogyatékossággal, kezek és lábak nélkül jöhet a világra. Bár nincs gyógymód, az ezzel a rendellenességgel született emberek is élhetnek teljes életet.
A szindrómára még mindig nincs pontosabb magyarázat, de számos alkalommal fordul elő a WNT3 gén mutációján keresztül, mely felelős a végtagok és egyéb testrendszerek fejlődéséhez fontos fehérje előállításáért a terhesség ideje alatt.
A Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban végezte el az általánost. Ott mindenki valamilyen rendellenességgel született, ezért semmilyen megkülönböztetés nem volt köztük. Megtanult írni a szájával és önállóan enni-inni. Úszik, focizik, és pingpongozni is szokott az unokaöccsével. Tahitótfalun élt édesanyjával, nővérével és annak két gyermekével, ám idén augusztusban barátnőjével Csepelre költözött.
A számítógép az egyik legfontosabb eszköz a szobájában, ez jelenti az összeköttetést a világgal. Ezen írja a verseit is, amiket szeretne kiadni a jövőben. Blogot vezet, a Facebookon már több mint négyezer követője van. Továbbá van egy youtube csatornája, amelyre rendszeresen tölt fel videókat. Azonban, nem csak a számítógép előtt ülve tölti mindennapjait. Különböző programokon, koncerteken vesz részt. Moziba jár, vásárol, sőt kutyát is sétáltat, ha ideje engedi. Nagyon szeret a természetben időt tölteni, zenével a fülében, vagy olykor anélkül is. 2015 decemberében volt élete első kiállítása saját falujában, melyen festményeit, verseit tekinthették meg.
Szabolcs egyetlen vágya,
hogy önálló lehessen.
Tanár nélkül, mások biztatására fogott bele az alkotó tevékenységbe, majd képeit posztolta több közösségi oldalon. Egyik festménye felkeltette egy jobb agyféltekés rajzolást oktató pár figyelmét, akik felkeresték és felajánlották, hogy tanítják. Ezt követően több hónapon keresztül segítették a fiút az önmegvalósításban.
Nick Vujicic szerb származású szülők gyermeke, aki Ausztráliában született, végtagok nélkül. Szabolcs számára ő a mintaképe annak, hogy nincs lehetetlen. Nick és Szabolcs betegsége ugyanaz: négy végtaghiány. Mindössze egyszer tudtak találkozni, de akkor nem túl sok idejük volt egymással beszélgetni. Szabolcs egy számára fontos kérdést azonban feltett. Azt, hogy Nick hány kiló. A választ megőrizte magának. Azért volt fontos, mert
„kíváncsi voltam rá, nem tudtam, hogy a hasonló helyzetben lévő embereknek mi az optimális súlya.”
Egyetlen vágya, hogy végre egy kicsit önálló lehessen, ehhez nagy segítségére van, a 2015-ben adományokból vásárolt bionikus műkar. Részt vett pár gyakorlaton, tökéletesítették a kart, hogy minél kényelmesebb és precízebb legyen, majd hazavihette. Mostanra szinte ugyanúgy tudja használni, mintha rendes karja lenne. Ezt videókkal is bizonyította követőinek, ahol a kíváncsiskodók rengeteg kérdéssel bombázták.
Számára a legnagyobb példakép az édesanyja, aki szintén mozgáskorlátozott, ennek ellenére vagy épp ezért megtanította arra, hogy sosem szabad feladni, hogyan küzdje le az akadályokat. Az életet, az élet megélését tanította és tanítja a mai napig, a saját példáján keresztül is. Célja, hogy Szabi életrevaló legyen.
„Álmaink által leszünk teljesek. Főleg akkor, ha teljesülnek. Köszönöm a jókívánságot! Én úgy érzem teljes életet élek. Szerethetek, szeretnek, s ennél több nem is kell. Olykor vannak rossz napok, de azokat ki lehet bírni. Én úgy gondolom, hogy teljes életet tudok élni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Szeretek élni, szeretem az embereket és szeretnék nekik segíteni!”