A nagybani – Ahol az éjszakák a nappalok
Date:
december 3, 2019
Kép és szöveg: Hirling Bálint
400 ezer tonna feletti éves áruforgalom, naponta közel 150 kamion és évente több mint 185 ezer termelő. A magyar zöldség-gyümölcs kereskedelemnek 30-40 százaléka ezen a piacon bonyolódik, de sok import termék is itt kerül felvásárlásra. A piac 1990-ben nyitotta meg kapuit, kiváltva az akkorra már elavultnak számító Bosnyák téri piacot. Azóta háromszorosára, 33 hektárra nőtt a területe és 1200 termelői árusítóhelyet tartalmaz.
A termelők nagy része az alföldi régióból érkezik délutánonként, hogy estére kipakolva várja az alkalmi és állandó vevőket. Általában hetente egyszer vagy kétszer utaznak a fővárosba, de van, aki majdnem minden estéjét a piacon tölti. Az egy soron árulók ismerik egymást, mivel hetente többször találkoznak, és ha épp nincs vásárló, egymást szórakoztatva ütik el az időt. Sokan viszont bóbiskolással, alvással készülnek a hazaútra tudva, hogy a komoly vevő úgyis felébreszti őket.
A piacra érve az első néhány alkalommal az ember biztosan eltéved a sok árus és az ugyanolyannak tűnő sorok közt. A cikázó targoncák, nézelődő kereskedők és a néha dugóban álló furgonok nagy nyüzsgést okoznak az éjszaka közepén.
Az árusítás hajnali ötig tart, majd a termelők hazavezetnek földjeikre folytatni a munkát. Legtöbben csak néhány hektáros területet művelnek, és úgy próbálnak megélni, hogy a kereskedők a sok áru között igyekeznek a legjobb minőséget a legolcsóbban megtalálni. Sokuk annyira el van keseredve, hogy feladná a gazdálkodást, de tudja, hogy ötven év fölött már nehezen találna más munkát.
A Nagybani piac egy éjszakai kisváros, ahol az emberek a hideggel és a fáradtsággal küzdenek, de a legnagyobb ellenfelek a láthatatlan nagyvállalatok, akik mindig lejjebb nyomják az árakat a minőség rovására.
