Nadja Massün: Intim Univerzum
Nadja Massün francia-magyar származású szabadúszó fotográfus. Gyermekkorát és életének nagy részét Dél-Amerikában (Peruban és Kolumbiában), valamint Mexikóban töltötte. Az ENSZ munkatársaként kezdett el dolgozni Mexikóvárosban, majd a mexikói Oaxaca városába költözött, ahol őslakos közösségekkel dolgozik a Sierra Juarez és a Mixe régióban. Közgazdaságtanból alap-, politikatudományból pedig mesterfokozattal rendelkezik. Mindig is nagyon érdekelte a fotográfia és a művészfilmek világa, a számos festőt és fotográfust is megihlető Oaxacában töltött évek alatt a Manuel Álvarez Bravo Fotográfiai Központban kezdte meg a karrierjét fotográfusként (1999–2006). A The International Film and Video Workshops. Rockport, Maine által Oaxacában rendezett 2006-os workshop óta dokumentumfilmek készítésében is részt vesz. 2011 óta egy táncházmozgalommal foglalkozó fotográfiai projekten dolgozik. Ez a mozgalom – amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel – a néptánc és a népzene tanítását helyezi a középpontba, elsősorban Budapesten és az erdélyi magyar közösségek körében alkalmazzák a hagyományos zene és tánc ifjabb generációknak való továbbadására.
Nadja Massün kiállítása a klasszikus fotográfiával való találkozás megunhatatlan kalandjára hív. Megmutatja a fekete-fehér fényképezés valóságtól való elvonatkoztató erejét és addig nem látott világokat teremtő képességét is. De nemcsak ezt. Fényképei arra is képesek, hogy a képkockákba sűrített személyességet erőteljesen és érzéki módon őrizzék magukban és adják át. És többek között ez az, ami miatt egyedülállónak tekinthető fotográfiai munkássága.
Nadja Massün fényképészi pályafutásának kiindulópontja családtagjainak és a közöttük lévő érzelmi, bizalmi kapcsolatoknak rendkívül érzékeny bemutatása volt. Lányai életének mindennapi történéseit erős érzelmi tartalommal telitett pillanatokban ragadta meg, hogy fotóiban megmutassa azt. A talált pillanatokból született és a megrendezett képekből is épülő életmű egységes a látszólagos különbség ellenére is, mert a pillanatban, a mostban való létezés finom izzásának a megörökítése az alapvető cél.
Figyelmének középpontjában ösztönösen az egymásra hangolt létezés került. Mint az épület, amely otthonra lel a tájban és így együtt létezve a lehető legszebbek, a csendéletek, amelyekben a háttér szinte körbeöleli a kép tárgyát, vagy a portrék, ahol nemcsak az arcok, tekintetek, egymáshoz való kapcsolódásai őrződnek meg, hanem a személyiség, a személyiségek varázslatos egyedisége és maga az egyéniség. A lélek pedig megnyílik számára és a szándék nélküli tekintet látható a képeken, így a jelenlét mágikus esszenciáját képes megmutatni fotográfiái csendjében. Az általa láttatott világ teli van finomsággal, formák, fények rejtett és varázslatosan sugárzó voltával.
Nadja Massün művészi univerzumának ereje nemcsak a képeiben megmutatkozó személyesség erőteljes voltában rejlik, hanem a szépség mágikus természetének általa való megmutatásából is fakad.
Nadja Massün munkássága jól példázza azt az érzékenységet, amely félreteszi és elfelejti a technikát az ember spirituális világát kutató ösztönös keresés során, amelyből megszülethet a szépség élménye. A fotográfus képeiben meglátjuk a levegőben rekedt szót, a nevetés hangját, a barátok közötti összekacsintást és a tekintet mögött megbúvó szomorúságot. A fotográfia pillanata a felfedés pillanatává válik.
A fotográfus így folytat párbeszédet a környezetével, amely általában hétköznapi vagy ünnepi helyzetekben lévő embereket mutat be drámai vagy békés, de mindig beszédes módon. Ezek a képek nem csupán kifinomultak, áthatja őket a nyitottság érzése is: csupán egyetlen érzetet közvetítenek, a valóság költői természetét, amely mindenhol tetten érhető, ahol van egy azt észlelni és tünékeny lényegét megragadni képes, érzékeny tekintet.
A közösségi terekben végzett többévnyi munkájának köszönhetően Nadja Massün képes rá, hogy a kulturális, földrajzi és nyelvi különbségeken felülemelkedve meglássa és megértse a meghitt pillanatokat, a beteljesületlen vágyakat, a visszafogott szomorúságot és az emberek örömét. Nadja Massün vérbeli utazó – Kongóban született, gyermekkorát Kolumbiában, Peruban, Genfben és Costa Ricában töltötte –, mindenekelőtt olyan utazó, akinek elsődleges fontosságú a bensőséges találkozás, a környezetben való elmerülés, a részvétel, a figyelem, valamint hogy magába szívja az út által feltárt alternatív valóságot. Érzékeny, világpolgári szemléletmódját kihasználva fedezi fel az emberi érzelmek gyökereit az egymástól olyannyira eltérő közegekben, mint Erdély, Oaxaca vagy New York. Sokatmondó például az a kép, amelyen egy gyermek ámulattal nézi, ahogy édesapja a oaxacai ördögök híres táncának egy alakjává, Mingává alakul át – egy egzotikus és különleges tevékenység zajlik, amely a furcsasága ellenére otthonos és hétköznapi környezetbe repíti el a nézőt.
Massün portréi segítségével képet kaphatunk arról, hogyan mutatkozik meg a magasabbrendű a hétköznapiban. A mesterkéletlen pózok, a szinte csak odavetett csipketerítő, a dologtalan délutánt idéző, bágyadt fények mind olyan hétköznapi elemek, amelyek az éles szem tükrében valódi klasszikus festményekké nemesednek, Van Eyck és Bonnard nyugodt és örökéletű portréinak hangulatát idézve. (Rafael Segovia író, műfordító írása nyomán. Az írás az Oaxaca-ban [Mexikó], a Centro Fotográfico Manuel Alvarez Bravo-ban 2019 februárjában bemutatott Időtlen történetek [Relatos sin Tiempo] című kiállításhoz készült.)
(Csizek Gabriella kurátor)
