Aki képeivel egyesítette a szétválasztott Berlint
A BigPicture, a legendás fotográfus, Rudi Meisel képeivel ad betekintést a 30 évvel ezelőtti Németországba, ahol november 9-én véget ért a hidegháború korszaka, amikor lebontották a berlini falat.
“A célom az volt, hogy megmutassam a következő generációnak, milyen borzalmas is volt az a mesterséges határ, amit az emberek ostoba nézetei miatt építettek fel.” – mondja Meisel. “Nem tudtam azt kiverni a fejemből és meg akartam mutatni, hogy barátságos emberek élnek a fal mind két oldalán.”
Meisel azon gondolkodott, hogy vajon tudja-e vegyíteni a nyugati oldalon készült fényképeit a keleti oldalon készítetettekkel, hiszen soha nem akarta azt közvetíteni, hogy az egyik oldal jobb vagy rosszabb mint a másik.
A hidegháború alatt Meisel azon kevés nyugati fotográfusok közé tartozott, akik el tudták kerülni a cenzúrát és ingázni tudtak a két oldal között. Abban az időben rengeteg fotósra nyomást gyakoroltak, hogy a képeik politikai jellegűek legyenek és hangsúlyozzák a keleti és nyugati oldal különbségeit. Meiselnek , aki ekkoriban a Zeit Magazinnál dolgozott, fontos volt, hogy megtarthassa a saját véleményét és a képein keresztül a saját történtetét mutathassa meg.
Városközpont, Essen, Nyugat-Németország 1985 © Rudi Meisel /IMAGE COURTESY C/O BERLIN
A keleti oldalra való bejutás nem volt zökkenőmentes. Meiselnek minden egyes alkalommal, amikor át akart menni keletre, hetekkel előtte le kellett adnia egy pontos listát azokról a helyekről, amiket meg akart látogatni, illetve mindig kapott egy kísérőt a keleti oldalon lévő Nemzetközi Sajtóközponttól. Utazásai általában 3-10 nap hosszúak voltak, ami alatt ő mindig úgy érezte, hogy nagyon távol van Nyugat-Németországtól. Ez idő alatt nem tudott telefonálni senkivel sem a nyugati oldalról, ami segítette abban, hogy csak a munkájára koncentráljon.
Vásárcsarnok, Alexanderplatz , Berlin, Kelet-Németország 1980. © Rudi Meisel /IMAGE COURTESY C/O BERLIN
A közösségi élet sokkal lassabb volt, az embereknek volt idejük megállni az utcán és beszélgetni, sokkal nyitottabbak voltak itt, mint a nyugati oldalon – emlékezik vissza Meisel, aki már kezdett ismerős arcokat látni, minden egyes alkalommal, amikor újra keletre utazott. Az élet sokban különbözött attól a felgyorsult nyugati életstílustól, amiből minden egyes alkalommal visszatért keletre. Úgy érezte a nyugati emberek közötti kapcsolat kevésbé erős és sokkal távolságtartóbb.
Meisel tudta, keleti utazásai sem tarthatnak örökké, hisz amikor 1989-ben a falat lebonották, az ő Berlinről szóló személyes története is végetért.
